*******生********存********的********难********度********。********所********以********为********了********他********们********的********安********全********，********还********是********下********线********吧********。********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********“********嗯********，********”********姬********子********杰********得********到********想********要********的********答********案********就********放********心********了********。********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********墨********柯********看********着********身********后********的********沙********漠********，********心********中********怅********然********。********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********这********一********次****

『加入书签，方便阅读』